Súrlódásokkal indult (telt) a készülődés, sajnos volt némi ajtócsapkodás is.

Az biztos, hogy az idegeskedésen változtatnom kell. Az utóbbi időben mindenen morogtam, mindenen szitkozódtam, könnyen felhúztam magam, és Kriszti baromira nem érdemli meg - amúgy sem miatta voltam ingerlékeny, miért rajta vezetném (vezettem, sajnos) le a feszültséget?

Közös alapelv, hogy csapategységnek kell lenni, ha nem a másik miatt vagyunk idegesek, akkor nem rajta vezetjük le.

Ezt amúgy a kapcsolatunk egyik fő alapkövének gondolom, és szinte mindig be is tartjuk. Az utóbbi időben - talán azért is, mert nagyon nehezen sikerült a születésnapi ajándékát megszervezni, kivételesen tényleg a körülmények miatt - többször előfordult viszont, hogy ezt a szabályt megszegtem...