Ahogy tegnap nap végén észrevételeztük, a várakozásoknak megfelelően ma is kukorékolásra ébredtem. Ha valaki itt, a mérsékelt égöv hűvös tájain esetleg nem értené kínzó agóniám: azt ugye sejtitek, hogy trópusi klíma mellett ilyen hangszigetelő apróságokkal, mint ablaküveg nem nagyon foglalkoznak...?
Kakas számláló: 4 - az eddigi statisztika nem túl sok jóval kecsegtet...
Még neki se kezdtünk dolgaink rendszerezésének és összepakolásának, mikor a háziak sietve kopogtak az ajtónkon: itt a taxink! De milyen taxink, mi nem rendeltünk taxit!? :D :D :D Lehet, hogy a tegnapi vállalkozó urak jöttek értünk, feltételezve, hogy ma úgyis megyünk valamerre tovább? Vagy valaki másért jöttek rossz címre? Sosem tudjuk meg.
Viszonylag kényelmesen kezdtünk neki a napnak, bár az időeltolódás, a rossz ágyak és a kakasok összejátszásának hála ma sem voltam kipihent. Ugyan a Viazul menetrendet abszolút alapossággal még otthon letöltöttem a telefonomra, így meg tudtuk volna nézni este is, hogy mikor indul a busz, mondjuk úgy, hogy ez alkalommal felvettük a helyi stílust: "majd lesz valami".
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az utunk nem volt napra pontosan megtervezve (Kubában nem is igazán lehet így), csak sarokköveink voltak. A viñalesi élmény viszont olyannyira nem volt átütő, hogy most kezdtük el kétségbe vonni az útikönyvek ajánlásait, és a saját preferenciáinkat keresgélni arra vonatkozólag, hogy mi a fészkes fenét csináljunk itt Kubában, amivel nem lehet nagyot tévedni. Az egyik ilyen lehetséges jelölt a búvárkodás volt, a másik pedig Trinidad városa.
A szállást elhagyva a tegnapi helyre, az El Bily-be ültünk be reggelizni csomagjainkkal, hogy kitaláljuk, mihez kezdtünk a még rengeteg hátralevő időnkkel. Kriszti kávét ivott tejjel (és jófej módon végre megfelelő mennyiségű tejet adtak egy bő tejeskávéhoz), rántottát baconnel (ami valahogy végül mégsem került bele :)), ananászlével, én pedig szendvicset, ananászlével. Mindemellett az El Bily nem csak azért volt kézenfekvő, mert az ananászlé egy kis "tütükével" (fehér rum) meg volt küldve (lásd még: "az alkohol segít jobban élvezni az itt tartózkodást"), hanem azért is, mert az utca túloldalán volt az ETECSA iroda, melynek WiFi jelét az El Bily-ben is lehetett fogni. Ez pedig világraszóló (vagy inkább Kubáraszóló) királyság a maga nemében, az eddigi (és későbbi) tapasztalataink alapján.
Az ETECSA Kubában az állami monopol internetszolgáltató: árulja a WiFi kártyákat, jobb esetben WiFi hálózatot is szolgáltat, és a szerencsésebb helyeken internet-hotspotot létesít. Szinonimákért lásd még: fehér holló, vállalhatatlan ideig tartó sorban állás, minősíthetetlen szolgáltatás.
Reggeli közben a búvárkodást terveztük, megkérdeztük tegnapi pincérünket is, hogy ő mit ajánl (Maria la Gorda), valamint konzultáltunk a Lonely Planet, a Rough Guide és a Top 10 útikönyveinkkel. Elég hamar rájöttünk, hogy ezt most csinálhattuk volna okosabban, mert a reggeli buszok már elmentek, a délutániakkal estére érünk oda bárhova, így ez a nap köldöknézésbe fulladhat. Ennek elkerülése végett tettünk egy tétova kísérletet a Viazul iroda előtt álló jinetero-kkal (lásd lenti keretes írás), hátha el tudunk jutni Cienfuegos-ba. Ez a város ugyanis kubai léptékkel egészen közel van Trinidad városhoz is, és Playa Girón városhoz is, utóbbi az útikönyveink szerint búvárközpont és diving paradise.
Jinetero: régi értelmezésben lovas; ma szélhámos, street hustler, szervező, kerítő, gyakran (jobb esetben) segít rejtett jutalék fejében, vagy (rosszabb esetben) átb...átorít a palankon. Taxi collectivo szervezésekor szinte megkerülhetetlen, de hogy a jobb vagy rosszabb eset zajlik le, azt gyakran csak túl későn veszi észre a felkészült turista is. Amennyiben jinetero-kkal van dolgod, légy résen, és állj a sarkadra, ha át akar verni.
"Cienfuegos? No es possible. Mañana (holnap) es possible!" - hangzott a válasz a kérdésre, hogy Cienfuegos városba megy-e ma collectivo. Kissé letörten mentünk vizet venni, majd tettünk egy kísérletet a Viazul irodánál is, ahol találtunk hivatásos taxi szervezőt. Cienfuegos-ba itt sem tudott szerezni transzportot, de Playa Girón-ba 13.00-kor igen. Eldőlt hát, irányban is van (a többi búvár helyszín más irányban, a világ végén, komppal megközelíthető helyen stb.), szerencsésnek éreztük magunkat, hogy sikerült megszervezni az utat. Ha tudtuk volna... De nem tudtuk, egészen másnap reggelig. No de előre szaladtam, mindent a maga idejében :)
Mini-galéria (klikk: Viñales főtere, Viazul)
Az étterembe csomagjainkkal visszaköltözve, székünkben kényelmesen falatozva és koktélt iszogatva ráláttunk az ETECSA előtti sorra, és optimalizálni tudtuk a beszállási pontunkat (amikor már hívogatóan rövid a sor, de még átérünk oda, hogy beálljunk, mielőtt egy nagyobb csoport miatt a sor ismét veszít vonzerejéből).
Amikor a megfelelő pillanat elérkezett, beálltam én is a "sorba", és jó kubai szokás szerint megkérdeztem, ki az utolsó. Négyen voltak előttem, de egy nálam életrevalóbb német párosnak hála mégis 5 "vásárlót" kellett megvárnom, mire bejutok támogatás - ez mindösszesen 45 percet vett igénybe, és lényegesen meghaladja azt az időt, amit a megvettem 2db 1 órás kártyával hasznos netezéssel tudtunk tölteni.
Amikor elérkezett az ideje, megkerestük a hivatalos taxi szervezőt, beszálltunk a régi amerikai kocsiba, és útnak indultunk Havanna körgyűrű felé, ahol majd át fogunk szállni egy másik taxiba, aki onnan a célig szállít minket.
Az út Havannáig eseménytelenül telt, jól elbeszélgettem a Vörös Keresztnél dolgozó svájci (innen egészen sok turista van), valamint a szoftver fejlesztőként dolgozó liechtensteini útitársainkkal, akik mindketten neuroscience-et végeztek. Meg a lassú kocsival hosszú ideig tartó úton az alfelem eléggé fájásnak indult. A körgyűrűnél aztán sofőtünk egy kisebb konténervárosnál állt meg, itt WC kivétel minden volt, ami egy kubainak kellhet. Az árak CUP-ben voltak kiírva, amikor Kriszti két sört és egy sült csirkecombot akart venni, mégis 5 CUC-t fizettettek vele.
Genyó húzás számláló: 4 - átszámítva 1500 forint a Vörösmarty-téren reális ennyi cuccért, és nem egy olyan ország konténer városában (nettó gettó), ahol amúgy kis szerencsével ugyanennyi pénzből ketten étteremben jó minőségű kaját is ettünk (2 főétel, 2 üdítő, 1 desszert, bőséges köret, saláta - de ez majd egy későbbi postban kerül elő). Átvágtak minket, na.
Mini-galéria (klikk: Havana körgyűrű)
A következő taxi, ami már a célállomásra vitt minket egy Renault 19 volt, aminek korszerűbb üléseitől ülőgumóim felüdülést reméltek. Beraktuk csomagjainkat, és útra keltünk, a sofőr jól és tempósan vezetett, a naplementét így már Playa Larga és Playa Girón között nézhettük a parti úton haladva, már amennyire ezt a sűrű mangrove növényzet megengedte.
A távolsági taxi collectivo-k esetén megszokott (kivéve, ha az ember annyira vérmesen és sikeresen alkuszik), hogy az utasokat ajtótól ajtóig viszik a saját címükre. Nekünk még nem volt szállásunk, de utastársaink már foglaltak előre.
Már alkonyodott, amikor útitársaink casa Particular-jánál előtt megállt a taxi. Mi elbúcsúztunk tőlük, és megkértük a sofőrt, hogy - szállással még nem rendelkezvén - vigyen vissza minket a település (mondjuk 8-10 utca széles) központjába. Sofőrünk erre a híres kubai segítőkészség jeleit mutatta: elkezdte magyarázni, hogy az sajnos a másik irány, és "no es possible". A fordítani segítő svájci sráccal nagyjából egyetértettünk abban, hogy valószínűleg további pénzt akarna érte. Már humor nélkül, a sofőrt még délebbre és melegebbre kívánva kigyalogoltunk a földútról a főútra, és a település belseje felé vettük az irányt gyalog, hogy a casa particular (zimmer frei :)) jeleket keresve szállást találjunk.
Genyó húzás számláló: 5 - végül is, 210 kilométeren elvitt minket, sötétedéskor a 7-800 méteres és nagyjából másfél perces fuvar már valóban túlzás lett volna, főleg, hogy "háztól házig" volt a fuvar.
Csendesebb, lehetőleg főúttól és kakasoktól mentes lakra vágytunk, így célzottan kerestünk. A híres kubai segítőkészség és üzleti érzék most is megnyilvánult, de végül találtunk szállást, ráadásul 25 CUC helyett 20-ért. A víznyomás itt is névleges volt, de legalább volt ágy, cuki kölyökkutya, és angolul nem beszélő házinéni, szóval minden, ami a kényelmes tartózkodáshoz szükséges lehet :)
Zuhany után lepihentünk, és Battlestar Galactica-t néztünk pihenésképp, mikor Kriszti a gastroenteritis tüneteit kezdte mutatni: először szédülés, majd hányinger stb. Ez azért is furcsa volt, mert tegnap reggel óta mindenből ugyanazt ettük (a különösen gyanús csirkecombból én ráadásul jóval többet), kivéve egy szendvicset még délelőtt Viñalesben, amíg én már csak koktélokat ittam (:)). Bár éjszaka még rosszul volt, de hál'Istennek nem tartott ennél hosszabb ideig.
A számlálók nap végi állása:
Kakas: 4
Genyó: 5
Tanulság: Ha egy jinetero azt mondja valamire, hogy no es possible, attól még simán lehet, hogy megoldható, csak keresni kell...
