Travel.Junkies.

Travel.Junkies.

2017.02.23. Csütörtök - Trinidad

...avagy amikor nem akar senki lehúzni vagy átverni, akkor egész kellemes hely ez

2017. március 17. - Balu TravelJunky
Kakas számláló: 7 - Azt hiszem, kezdek már hozzá szokni. 

 Kellemes reggelink után - ezt a kávét is meg lehet szokni, elegendő cukorral - 9-re már a parton is voltunk. Este ugyanis osztottunk-szoroztunk, és bele fog férni a költségvetésünkbe a búvártanfolyam, csinálunk hát valami izgalmasat is!

A búvároktató, Igor (állandó eposzi jelzője "el Cubano" lett) jelezte, hogy ma a búvárkodás "no es possible": bár az égen csak elszórva vannak felhők, a tenger hullámzik, az áramlatok erősek.. azaz ma semmi értelmeset nem lehet csinálni. Adott viszont egy telefonszámot, hogy 5 után keressük ezen, hogy megérdeklődjük, befordult-e északi irányúra a szél, mert akkor jó eséllyel possible lesz a búvárkodás (de tananyag akkor is csak spanyolul van).

Némi tanakodás után átsétáltunk a Hotelbe, amihez egyébként a búvárközpont is tartozik, és a turista információt kerestük, hátha tudnak valami olyat mondani, ami megvalósítható. Természetesen a közelben nem volt senki, így pár perc ücsörgés után kezünkbe vettük a mappáikat, amik lényegében az ajánlott utak színes-szagos katalógusai. Találtam egy szimpatikus kis vízesést, a térképen megnézve Trinidadhoz közel van, van benne gyaloglás is, de nem vészes, ezt meg tudjuk csinálni!

Ezután vissza taxiztunk a városba, és kerestünk valakit, aki hajlandó minket kivinni nem túl borsos áron...két lehúzós taxis után, egy öreg bácsi öreg kocsival (ezzel hoztuk az átlagot). A parkhoz valamivel 11 után értünk, kissé kézzel-lábbal, de sikeresen megbeszéltük, hogy 3 órakor ugyanitt felvesz minket. A taxi 10+15 CUC, a belépő fejenként 10 CUC, kíváncsi lennék a szervezett túra árára.

A park a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék környékét juttatta eszembe, persze kicsit trópusibb környezetben. Valamelyest belerondított a képbe a néhány száz méter hosszan a felszínen, később levegőben vezetett vízcső, ami a bejáratnál felhúzott éttermet látta el vízzel, de igazi szocialista ember az esztétikára fittyet hány. Féltávnál egy darázsfészekkel teli szikla volt az attrakció, ahonnan kevesebb sziklamászással, több erdei ösvény követésével már a patak medencéit kerülgettük.

Utunk végén egy kb. 10 méteres vízesés bújt meg egy kis sziklaszurdok mélyén. A vízesésnél a fürdés persze népszerű program, de szerencsénkre ebédidő környékén érkeztünk, és éppen kiürült a környék - ez az időintervallum már Angkornál is bejött. Az egyik parkőr (aki lejjebb állt) megkérdezte, hogy fizettünk-e belépőt (még a feltételezés is sértő, hogy mi valahol lógtunk volna :)), aztán elmagyarázta, hogy mit lehet, és mit nem. Én eddigre már csípőből alkalmaztam a Mekong-manővert ("Yes, yes. Yes yes, no problem."), ami a spanyol tudásomat tökéletesen kiegészítette. A másik parkőr feladata láthatólag az volt, hogy a vízesés kb. 20 méteres közelébe fürdőzőt ne engedjen, úgyhogy amíg a turisták kitessékelésével volt elfoglalva, én nekiindultam felfedezni a turistaútnak nem kiépített, meredeken felfelé vezető egykori vízmosást abban a reményben, hogy egy, a vízesés fölötti kis tavacskában meg tudunk mártózni Krisztivel együtt, egyedül. Sajnos ez zsákutca volt, de mire Krisztihez visszaértem, a felső parkőr már elment (valószínűleg ebédelni; illetve később sem jött vissza), így indulhatott a felhőtlen pancsolás.

A fürdőzéstől jól átfázva indultunk el hazafelé, és még madarak fotózásával való tökölés is belefért úgy, hogy pontban 3 órára a parkolónál voltunk.

Galéria (klikk: El Cubano Park)

Trinidadban meglátogattuk a helyi könyvtárat, aztán egy Giroud nevű, francia ihletésű helyen ettünk 1-1 seafood spaghettit (finom volt - kubai mércével), nasinak pedig egy sajtos-sonkás pizzát toltunk be felesben (felejthető volt - még kubai mércével is). Hazafelé séta közben lőttünk néhány fotót a városról ami ebben a szép szorványosan felhős időben távolban látható napos hegyoldalakkal még szépnek is volt mondható. A szállásunkon a megbeszéltek szerint 6 körül próbáltuk Igort felhívni, de nem vette fel. Megpróbáltuk újra 8.00 és 9.30 körül is, ismét sikertelenül. 

Némi baljós megérzéssel, de a másnapi búvárkodás reményével aludtunk el.. 

Galéria (klikk: Trinidad)

A számlálók állása az 7. teljes nap végén:

Kakas: 7 (Kezdek beletörődni)

Genyó: 5 (Már napok óta nem nőtt!)

Tanulság: segíts magadon, és akkor segítve lesz rajtad.

A bejegyzés trackback címe:

https://traveljunkies.blog.hu/api/trackback/id/tr5312346433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása